NEM KÉSZÜLTEM ZENÉSZNEK

Javában karatéztam, amikor az általános iskolai tanárnőm észrevette az énekórán, hogy milyen ügyesen vissza tudom tapsolni a legbonyolultabb ritmus képleteket is. Úgy gondolta ezt a képességet tovább kell kamatoztatni, így beíratott szülőfalumban Gesztelyen, az akkor egyetlen helyi zenei képzési lehetőségre, zongoraórára. Édesapám ezután joggal állított válaszút elé, hogy sürgősen döntsem el, melyik hobbimat választom, mert nem szeretné, ha szétkaratéznám a zongorát.

1995

-ben már éreztem, hogy nem tudnám elképzelni az életem zene nélkül, s miért ne lehetne a hobbiból hivatás. De már csak három évem volt az általános iskolából a középiskolai felvételiig, így beiratkoztam a miskolci Egressy Béni Zeneiskolába, ahol Seregné Nagy Marianna zongoratanárnő rekordidő alatt felkészített az akkor óriásinak tűnő feladatra. Hogy lett a zongorából orgona? Mindeközben nagyon sokat kirándultunk hétvégenként és a pécsi utunkon felfigyeltünk egy plakátra, miszerint aznap este orgonahangversenyt tartanak a székesegyházban, s ha már úgyis meg szeretnénk tekinteni, kössük össze a kettőt. Akkor és ott olyan katarzis élmény ért, a hangszer monumentalitása, a hangszínek végtelen variációi által, hogy kijelentettem, orgonaművész leszek. Mindenki csak mosolygott ezen, ám rácáfoltam, s ma már büszkék rám.

TANULMÁNYOK

1998

-ban így nem zongora, hanem orgona szakra felvételiztem sikeresen a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, Varga László tanár úrhoz. Eközben több alkalommal is részt vehettem Pálúr János, Lehotka Gábor, David Titterington (London) és Dr. Karasszon Dezső mesterkurzusain, akinek zenei interpretációja oly közel állt ízlésvilágomhoz, hogy elhatároztam, nála szeretném folytatni művészi tanulmányaim.

2002

-ben, 18 évesen felvételt nyertem a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karára, egyetemi tagozatos orgona szakos hallgatóként, Dr. Karasszon Dezső professzor úrhoz. Itt volt lehetőségem megismerni többek között Gárdonyi Zsolt és Koloss István műveit is a szerzők interpretálásában. Számos alkalommal voltam aktív résztvevője Ewald Kooiman amszterdami professzor úr nemzetközi mesterkurzusain, Berlinben.

2003

nyarán Belgiumban, Brugge városban – a Flamand Fesztivál keretében – megrendezett nemzetközi orgonaversenyen sikeresen szerepeltem, mint legfiatalabb előadó.

2004

-ben, a szóló hangversenyek mellett lehetőségem adódott együtt turnézni egy csoporttal Szerbia-Montenegróban, amely meghatározó eseménynek bizonyult további kamarazenei pályafutásomban, ugyanis 2005-ben és 2006-ban, az Országos Kamarazenei Versenyeken nyújtott teljesítményünkért, a zsűri többször is nívódíjjal jutalmazott bennünket.

IO ÉV A KÖZÖNSÉG ELŐTT

2007

-ben fejeztem be tanulmányaim a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karán, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kihelyezett képzésében orgonaművész, -tanár szakon, örömömre kiváló minősítéssel. Ekkor el kellett döntenem, hogy merre tovább. Tanári állásajánlatot kaptam az Amerikai Egyesült Államok egyik magánegyetemére Salt Lake City-ben, de nem akartam úgy itt hagyni Magyarországot, hogy ne próbáljak szerencsét, mivel sok minden köt ide. Másrészt nem oktatóként, hanem előadóművészként szerettem volna kamatoztatni megszerzett tudásom, mert mindig is úgy éreztem, hogy a színpadra születtem.

Ugyan a diplomahangversenyem műsora méltó lett volna első turném elindítására, de ekkor döbbentem rá, hogy Magyarország 90%-ában nincs olyan sípos orgona (mérete, állapota, vagy épp hiánya végett), ahol ezt az összeállítást színvonalasan előadhatnám. Így jött az ötlet, hogy vásárlok egy szállítható professzionális digitális orgonát, melyet elsők között a 2007-es Miskolci Kamarazenei Nyár keretein belül mutattam be.

2010

-ben az olaszországi Viscount orgonagyár is felfigyelt sikeres, közel teltházas hangversenykörutamra és szponzorálásként Európa egyik legmodernebb szállítható koncertorgonáját kaptam meg Tőlük támogatásul. Hiteles, részlet gazdag hangja még a vájt fülűeket is megtévesztette a Gödöllői Királyi Kastélyban tartott debütáló hangversenyemen.

NAGY SIKERŰ KONCERTSOROZATOK

2012

-ben – a temérdek visszajelzést összegyűjtve – megalkottam addigi legnagyszerűbb életművem, „Világklasszisok” című lemezem, mely egy új megvilágításban, s hangszerelésben kínálja a zenetörténet közismert remekműveit, könnyed, meghitt, olykor pezsdítő, virtuóz, egyszóval színes kikapcsolódást nyújtva a tisztelt hallgatóságnak. Olyannyira világklasszis alkotásokról van szó, hogy ezeket számtalan különböző műfajú, nagysikerű filmben felhasználták, mely filmrészleteket bizonyításul le is vetítettünk a közönségnek a művek előtt a koncerteken, ezért is kapta hangversenykörutam méltán azt az alcímet, hogy „Klasszikus filmek, klasszikus zenéi, klasszikus orgonán.”

2016

-ban – a filmzenei látványkoncertem sikersorozatán felbuzdulva – elkészült „Zene a képekben” című lemezem. Egy olyan programzenei összeállítást sikerült megálmodnom, mely már a zenével egyenrangú szintre emeli a látványelemeket. Csak egy példát említve, Antonio Vivaldi: A Négy évszak című remekműve megalkotásakor nem elégedett meg azzal, hogy címet adott kompozíciójának, egy-egy verssel, vagy szavakkal is megfogalmazta zenéjének tartalmát, mely képleírások a kottában is megtalálhatók. A bemutató hangversenyeken a közönség azokat a fényképeket láthatja a kivetítőn, melyek a zeneszerzők lelki szemeik előtt is lebeghettek a művek megalkotása közben. Később döbbentem rá, hogy a fotósorozat elkészítéséhez minden adott abban a városban, ahol zenei pályafutásom kezdetét vette, Miskolcon. Így jött az ötlet, hogy eme összművészeti produkcióra ki sem lenne alkalmasabb, mint aki helyben él, s ismeri a város összes csodáját, K. Orosz Ila fotóművész.

VEGYE FEL VELEM A KAPCSOLATOT!

KAPCSOLAT