Világklasszisok

Leírás

Tartalom:

1. J. Pachelbel: D-dúr kánon
2. G. F. Händel: Messiás (Halleluja)
3. J. S. Bach: 147. kantáta (Korál)
4. J. S. Bach: D-dúr szvit (Air)
5. J. S. Bach: d-moll toccata és fúga
6. T. Albinoni: Adagio
7. C. Franck: a-moll korál
8. F. Schubert: Ave Maria

Bővebben:

J. Pachelbel: D-dúr kánon

Johann Pachelbel a német barokk zene korának, a XVII. század második felének egyik legjelentősebb orgonistája, zeneszerzője, akit Johann Sebastian Bach legfontosabb előfutárai közé sorolnak. Nem véletlenül, ugyanis amikor a még csak 10 éves J. S. Bach szülei elhunytak, legkisebb fiúként legidősebb bátyjához költözött, akit ekkor Pachelbel oktatott. Christoph azonban féltékenységből megtiltotta öccsének, hogy tanára eredeti kéziratait tanulmányozza, ezért kénytelen volt azokat minden este ellopni, hogy a Hold fényénél lemásolhassa magának. Így hatottak Pachelbel kompozíciói J. S. Bach zenéjére is. Leghíresebb műve a D-dúr kánon, melyet 5 évvel J. S. Bach születése előtt írt, 1680-ban. A szerző szerint orgonán szólal meg igazán mesésen. A kánon tartalmaz egy speciális szekvenciát, amely két ütemenként ismétlődik. Ez az alap folyamatosan jelen van a lábjátékban, amely felett variációk sora bontakozik ki az alkotás folyamán.

G. F. Händel: Messiás (Halleluja)

Georg Friedrich Händel Messiás című oratóriuma a műfaj egyik leggrandiózusabb alkotása, a szerző fő műve. 1742-ben mutatták be Dublinban egy árvaház javára, és Händel életében kizárólag jótékonysági céllal adták elő. A kompozíció megszületése elsősorban annak köszönhető, hogy Händel operái sorra megbuktak, mert az akkori Angliában inkább a vallásos témájú és színházi kellékek nélküli előadásokra volt igény. 24 nap alatt írta meg két és fél órás remekművét – igaz kölcsönzött saját korábbi darabjaiból is részeket –, melyből az egyik legismertebb tétel orgonaátiratát hallgathatják meg, a Halleluja-kórust.

J. S. Bach: 147. kantáta (Korál) 

Johann Sebastian Bach 147. kantátája egy vallásos témájú, rövidebb oratorikus mű. Eredetileg 6 tételből állt, amelyeket utolsó weimari évében, 1716-ban komponált, advent 4. vasárnapjára. Majd 1723-ban – a lipcsei Tamás templom karnagyaként – egy ünnepi alkalomra, 2 részesre és 10 tételesre bővítette alkotását, melynek korál fináléja hallható.

J. S. Bach: D-dúr szvit (Air)

Johann Sebastian Bach zenekari szvitjei a kötheni vagy a lipcsei évek terméke. Köthenben a herceg zenekarát, Lipcsében az egyetem együttesét vezette, melyek műsordarabjairól is maga gondoskodott. Az ilyen céllal írott kompozíciók jellege – mint a barokk korban általában – középúton áll a zenekari és kamarazenekari muzsika között. Az Air a 3. számmal jelzett D-dúr szvit második tétele. Kimérten lépő, ereszkedő basszusmotívum fölött bontakozik ki a világhírű dallam, a kor egyik legszebb, hangszerre írt éneke.

J. S. Bach: d-moll toccata és fúga

Minden idők egyik legismertebb orgonadarabja Johann Sebastian Bach d-moll toccata és fúgája, amely valójában egy szokatlan, fantáziaszerű, improvizáltnak tűnő forma. Egyetlen, szélsőségekben gazdag tétel, melyben egy terjedelmes fúgát néhány ütemenként változó tartalmú, tempójú és karakterű, szabadon csapongó szakaszok ölelnek körül. A darab legsajátságosabb jellemzője a gesztusok monumentalitása, a retorika tűzijátékszerű sziporkázása. A hatalmas, feltornyozott szűkített akkordok, a pergő triolák, a visszhangszerű felelgetések hatása rendkívül festői. Mindezzel meglepő kontrasztban áll a mű mind formáját, mind a hangnemi terv egyszerűségét tekintve. Peter Williams, a világ egyik legelismertebb zeneteoretikusának feltételezése szerint a kompozíció eredetileg hegedűdarab lehetett, az orgonaváltozat pedig csupán átirat.

T. Albinoni: Adagio

Tomaso Albinoni művei közül a legismertebb és legnépszerűbb az Adagio. Pedig csak nyomokban az övé, ugyanis az eredeti alkotás elveszett. Ám a XX. században élt egy Remo Giazotto nevű zenetörténész, aki megkísérelte rekonstruálni a zeneművet két töredékes kézirat és egy számozott basszus szólam alapján. Ezért alig hallható ki belőle a barokk stílus, sokkal inkább romantikus jellege érezhető.

C. Franck: a-moll korál

A XIX. század legjelentősebb alkotásaival gazdagította César Franck az orgonairodalmat. Méltán nevezte őt Liszt Ferenc a párizsi Bachnak. A szerény, halk szavú művész utolsó művei közé tartozik a Három korál. Közülük az a-mollra esett a választásom, mert rendkívül drámai, elég sokrétű, s komoly mondanivalója van. Először is térben két részre osztanám, időben pedig háromra. César Franck a mű első harmadában a dübörgő utca zaját és az utcára néző templomot állítja szembe egymással, ahol egy meghitt koráldallam harmóniái elevenednek meg. Majd elérkezünk a második harmadhoz, egy gyönyörűséges adagio rész következik, amely a könnyedséget hozza el. Ám az utolsó harmadban kiderül, hogy vihar előtti csendről volt szó. Elszabadulnak az indulatok, mintha valami betörné a templom kapuját, s az utcazaj elfátyolozná az első szakaszból jól ismert koráldallamot. Franck azonban ezt nem hagyja: a legfelső szólamok végigéneklik, s minden más alul marad.

F. Schubert: Ave Maria

Franz Schubert rövid életének (összesen alig 32 év) vége felé, 1823-ban jelent meg első dalciklusa. Ezeknek az éveknek a balsikereit az 1825-ös esztendő gazdagsága és boldogsága igyekezett feledtetni. A művek kiadása felgyorsult, a szegénység réme némileg csökkent, és Schubert azon a nyáron ismét Felső-Ausztriában töltött néhány kellemes hetet, ahol mindig is lelkesen fogadták. Az utazás alatt írta Dalok Sir Walther Scottól című ciklusát, mely a híres és kedvelt „Ellen harmadik dal”-át (Ellens dritter Gesang) is magában foglalja. Ennek az eredeti szövegét az utókor cserélte ki a közismert Mária-himnuszra. Így született meg a ma inkább „Ave Maria”-ként ismert Schubert-kompozíció.